Az első éjszaka … ami csodát hozott nekem … Újra előkerült az éjszakák édessége, az a semmihez nem hasonlitható érzés, ami már lassan egy éve elveszett az életemből. Bársonyos feketeség, köröttem sejtelmes félhomály, a csend, mely nem zavaró, nem nyomasztó, hanem körülölel, mint puha bársony … és simogat.

Régebben imádtam az ilyen éjszakákat. Még az is megérte, hogy elcsipjek az alvásidőből. Mert olyan élmények születtek szépségre kiéhezett lelkemben, mint soha, a nap más szakában. A köröttem sejtelmesen suttogó csend, boldog gyönyör a lelkemben.

Oly régen volt már …

Most újra boldog vagyok. Visszakaptam önmagam.