Mindennapi töprengéseim
Mostanában azon gondolkozok, hogy egyáltalán miért élt velem, miért kellettem neki ….
Nem ringatom magam abba a hitbe, hogy annyival idősebben tőle olyan mértéktelenül vonzó lehettem számára … szinte kizártnak tartom. 17 év van köztünk. Én már öregnek számitok, ő meg fiatal. Én sose voltam se különösebben szép, csinos meg véppképp nem. Épp ezért nem is hiszem, hogy bármit vonzónak találhatott bennem. És nem gondolom, hogy én vagyok kishitű. Csak realista.
Annyiszor kérdeztem tőle, hogy miért vette el a feleségét, mivel nekem is azt mondta, hogy soha nem szerette. Nemcsak neki. Nem tudott értelmes választ adni … sőt semmilyet. Valaki csak úgy nem nősül ok nélkül … Most gondoljam azt, amit a volt felesége gondol, hogy azért kellett neki, mert a nő szülei igen jól álltak anyagilag? És gondoljam azt is, hogy hála az égnek, épp annyi a fizetésem, amiből hármunkat el tudtam tartani az utóbbi másfél évben, amióta nem volt munkája? Ezek szerint mindketten csak azért kellettünk, mert volt egy kis pénz valahol a családi sifonérban?
Hát elég szomorú következtetés … de másra tényleg nem tudok gondolni ….
Én, mint ember valószinűleg nem kellettem senkinek … és most egy sűlyedő hajónak érzem magam. És félek.