Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék. Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá. az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb felturja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére. Végül a legbölcsebb legöregebb isten szólalt meg: Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbbutóbb megmássza a hegyeket, tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni.
(Buddhista tanmese)

Olyan szép … De a legszebb benne az istenek tévedése.

Mert az én Istenem a kezébe vette a szívem, csak simított rajta egyet és megtaláltam. Az én Istenem ezek szerint máshogy viszonyult a dologhoz.

Segített megkeresni.