Az utolsó nyiffogás
Ez az utolsó nyiffogás lesz, igérem (és szivből remélem).
Hasznos nap volt a mai.
Már csak azt sajnálom, hogy nem tudtunk barátságban elválni. Egy kézfogással talán. Ha nem, hát nem. Jobb lett volna, de nincs miért sajnálkozni rajta. Nem úgy lett. Kész.
Letöltöttem a Weavert. Már látom magam előtt halványan, hogy milyen lesz a blog új ruhája. Nem is kell túl sokat változtatni a sablonon.
Az már biztos, hogy át kell nyálaznom a blogot. És nem is a táblázatok miatt leginkább. Hanem azért, mert vasárnap töröltem az eredeti blogot, ami még nem WP-ben volt, hanem html-ben. Töröltem az egész könyvtárat. Volt benne egy csomó kép is, aminek most itt csak a helye látszik. És én nem szeretem, ha valami ilyen rendetlenül néz ki.
Egyenlőre még angolul beszél a sablon. De asszem, translation-ready. Megnéztem, van benne egy pot file. Holnap nekiállok forditani.
A mai Napsugár idézet:
Semmi sincs, amiről a félelem és a remény meg ne győzné az embert.
Eddig volt a félelem … most jöhet a remény.