Mai pozitiv dolgok
Eleget rinyáltam az előző posztban.
Na akkor jöjjenek a mai pozitivumok.
Ma már mentem dolgozni. És jól éreztem magam benn. És örültem a munkámnak. Ami néha nehéz, néha még unalmas is (rengeteg felesleges szar van mostanában … de még ezen is jó egy kissé bosszankodni) Emberi jó szót kapni kollégáktól, akik ugyan tán nem barátok, de mégis – ha érzik, hogy az embernek szüksége van rá – akkor nagyon segitőkészek. És ez jól esik, de nagyon.
Mire hazajöttem, a „mihaszna” gyerekem megfőzött. Csinált sült csirkemájat. Nekem. És kurva finom volt. És direkt vigyázott rá, hogy ne sózza agyon, mert tudta, hogy a magas vérnyomásom miatt nem ehetek túl sósan. Kiganajolta a spájzot. Végre rend van benne. Kidobott egy csomó szart, ami csak porfogó volt. És kezdte rendbe tenni a konyhát. Kidobta a sok szirszart, ami már nem kell, rendbepakolta a konyhaszekrényeket, felszámolta a görényes papirdobozt a szék alatt – annyira koszos volt volt már a beltartalma, rongyok, nylon zacskók, hogyha az ÁNTSZ kijött volna, tán be is záratta volna a konyhámat, emberi tartózkodásra alkalmatlanság cimén 😈
Áttette a fali polcot, amin régen, a görény előtt a mikró volt, az eredeti helyére, igy felszabadult alatta a kisasztal, azokat is rendbetette. Holnap folytatja … szerintem még a függöny is ki lesz cserélve (most találtam meg a tartalékot a szekrényben … mire jó egy költözés … )
Délután meghozta a futárszolgálat a Dominó csomagot, most már van T-mobilos számom is, és végre van kártya az ébresztős telefonomban.
A rendrakás szünetében elszivtunk egy cigit az erkélyen … közben jött a fiúja, akinek kulcsa van a lakáshoz. És ahogy nyitotta az ajtót, olyan rémület futott át rajtam, hogy később átgondolva magam is megdöbbentem … mert az a gondolat villant az eszembe, hogy ő jön vissza …
Na ez kurvára elgondolkoztatott … Mert azon nem lepődtem meg volna, ha az a remény és boldogság villan át rajtam, hogy Édes Istenem, hátha mégis ő jött vissza … Ezt természetesek tartottam volna. De nem ez jött, hanem egy eszement rettegés, hogy nehogy ő legyen … Mert nem akarnék újra szorongva menni munkába, mint sokszor az utóbbi időben, hogy nehogy valami kurva nagy balhéra jöjjek haza …
Ez komolyan elgondolkoztatott … és fogok is rajta még gondolkozni, az biztos. Mert ez valami nagyon fontos jelentést hordoz … amit eddig az érzelmi vakságom miatt nem vettem figyelembe …
Most szól a TV … majd akkor fogom lecsukni, ha úri kedvem tartja … mellettem ég egy gyertya – szeretem a gyertyafény hangulatát esténként – és tulajdonképpen köszönöm, jól érzem magam.