De ti fordítva éltek: akkor maradtok otthon, amikor nem mentek ki
Az emberek állandóan szaladgálnak. Akkor is, amikor nem kellene. Félreértés ne essék, nem a mindennapi munkára értem. Oda el kell menni, ha muszáj. Mert élni kell valamiből.
Találtam most egy cikket. Egy profi otthonmaradó tollából. És rájöttem, hogy nem egyedül vagyok ilyen. Az utolsó huszonöt évemben én is profi otthonmaradó lettem. Persze a munka a kivétel volt. De örültem, amikor hazaértem. Nem volt rá igényem, hogy még utána is ide-oda szaladgáljak, mint a mérgezett egér. Örülök, hogy szerencsés vagyok, mert ezt megtehettem.
Az otthon jó. Biztonságos. Az én házam az én váram. Csak azt engedem be, akit én akarok. Annyi emberrel találkozom, amit még el tudok viselni. Az otthonnak számomra hangulata van.
Több otthonom is volt életemben. De mindben meg tudtam teremteni ezt a sajátos hangulatot, közeget, ami körbevesz és ha körülnézek, örömet ad a látványa.
Életem során állandóan sajnálkoztak rajtam, hogy nem nagyon van igényem a külvilágra. Nem is értettem őket igazán. Az élet itthon van számomra.
A poszt írójával maximálisan egyetértek.
https://index.hu/kultur/eletmod/2020/03/14/otthon_maradas_nyugalom_tarr_hajnalka/