Lekváros nokedli
Szivesen hitegetném magam azzal, hogy jelenleg koordináló szerepet töltök be, de az élet több szinten is kivette a kezemből a koordinálás lehetőségét. Sőt sok dologban a végrehajtásét is.
De azért megteszem, amit tudok. Legfőbb feladatom, hogy én vagyok az információ felelős. Mások dolgoznak, intézik a legszükségesebb dolgokat, így semmi idejük információkat figyelni. Én viszont gyűjthetem őket. Hogy az semmi? Nem hiszem. Mert megvan benne a magam felelőssége jócskán.
Tudnom kell szűrni. Fake news, rémhír keltés, álhírek, eltolások, vaskos túlzások. Ezeket mind ki kell rostálnom. És csak azt osztani meg, amiben biztos vagyok.
Valamint ezekből következtetéseket is kell levonnom a közeljövőre nézve. Nem mintha olyan túl okos lennék, de én vagyok köztük a legidősebb, a legtöbb megélt tapasztalattal rendelkező.
Két hete még …
„Anya, ugye te nem leszel olyan őrült, hogy kartonszám akarsz lisztet venni?”
Pár napja …
„Találtam valahol lisztet, vettem egy kartonnal.”
Na most erre mit mondjak.
Nem vagyok én őrült, mert tudom, hogy a liszt egy idő után megmolyosodhat. Sose halmoztam belőle, még a taxis sztrájk idején sem. Na mindegy, megkaptam a liszt felét. Majd gyártunk nokedliket. Úgyis imádom. Ha az ember félreteszi a szokások rabja viselkedést, akkor a lekváros nokedli is étellé válik.