Egy soha meg nem írt blogposzt
Rózsa, aki soha nem én voltam
Két éve már, hogy valami kudarcba fulladt. Nem csúfosba, mert valaki szépen kezelte a problémát. De mégis kudarcként éltem meg.
Rózsaként nem voltam jó. És arra a következtetésre jutottam utána, lényegében tegnap éjjelig, hogy én alkalmatlan vagyok a valódi szerepjátékra. Aztán éjjel cigi közben rájöttem – mi lesz, ha egyszer abbahagyom a cigit? leszokok a gondolkodásról is? anyám borogass … -, hogy nem igy van.
Hiszen most is sokszor játszok. Nem ilyen cizellált szerepet persze, hanem csak valami egyszerűt, amit a piillanat ötlete diktál. De azt jól csinálom. Viszont azokban mindig önmagamat adom, a saját valódi reakcióimat használom.
Lehettem volna talán jó Halu egy valódi játékban. Azt nem tartom kizártnak. De Rózsának alkalmatlan voltam. Mást kellett volna tennem, mikor a pszichiáter „leleplez” és megzsarol. Ha saját magamat adom abban a helyzetben, akkor azt mondtam volna: „Itt ez az ajtó, Uram, két választása van. Vagy kimegy rajta önszántából vagy én nyitom ki, de akkor kirugdosom rajta. És nem érdekel, hogy beárul a férjemnek, vagy akár világgá kürtöli, hogy kurválkodásból szereztem magamnak élvezetet, amit a férjem nem adott meg nekem. Noha kötelessége lett volna. És a legnagyobb örömmel fogom ezt a ő szemébe is megmondani. Mert a dolog nem az én szégyenem, hanem az övé!”
Persze, ha ezt mondom, abban a pillanatban véget ér a játék. Én viszont kivántam/kivántalak és persze a ketyerék használatának lehetősége is izgatott. Ezért megalkudtam és magamtől idegen módon viselkedtem. Naná, hogy abban a pillanatban önmagam számára váltam hiteltelenné a szituációban -mosoly
Talán mást kellett volna játszanunk.
Talán a várat … ott a középkorban. Valahogy azt kellett volna folytatnunk. Még akkor is, ha szűkösebb lett volna a techikai repertoár … talán, mert ez sem biztos.
Mert Emilia az viszont mindig én voltam. Minden apró reakciómban önmagamat adtam. Azért is lett az az írás olyan jó -mosoly
Fura … Emilia néha még mindig létezik. Kiülünk éjjel az erkélyemre, én cigizek, ő közben álmodozva nézi a Holdat a várából. És Rodrigra gondol.
Varnyu – 2013.08.01.
Szép éjszakát Neked, Wian -mosoly