nézem már hetek óta a Konyhafőnök VIP évadait.

volt benne egy házaspár, külön versenyben, akikkel kapcsolatban egyáltalán nem értettem, hogy a Jenő miért tolja mindkettőt előre és előre. egyik sem volt tehetséges. a nő néha olyan, mint egy riadt nyuszi, aki egy négyes csapatversenyben önként felvállalta a konyhai kisegítő szerepet. a férj meg egy nagyképű kivagyi, aki tett magasról a szabályokra, a legtöbb egyedi ételét valami „régi családi recept”, vagy a százéves daduskája ötletei alapján csinálta. legalábbis ezt mondta. és amikor csak lehetett, meglocsolta a húst alkohollal és flambírozta …

a pasi egészen a séfkabátig eljutott, noha egyáltalán nem érdemelte meg.

a Jenőt egyáltalán nem értettem. vajon milyen különleges dolgok húzódtak meg a háttérben …. ki tudja. én nem.

amúgy a fine dining nem az én világom, ha a saját étkezésemre gondolok.

és hogy kerül ide a töltöttkáposzta?

egy este próbáltam, a másik este gondolkoztam és mérlegeltem. már megint arra jutottam, hogy csak a töltöttkáposzta jó melegítve. de bizonyos kapcsolatok nem.

„Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.”
Albert Einstein

hát én nem vagyok őrült.