Álomcsapda: Eladtam az egészet
Úgy látszik, hogy komolyan „munkára fogtam” az álmaimat.
Miután az előző posztban leírtam, hogy mit gondolok erről, kicsit más történt, mint amit vártam. Nem sejtettem, hogy ilyen gyors lesz.
Megint ugyanaz az álom-kezdet. Egy ház, ami az elején az enyém volt. Viszonylag rendben. Volt talán ott pár régi ember a múltamból, de már nem voltak lényegesek. Aztán kibővült a ház, kibővült a telek, gombamód szaporodtak az új kis épületek, tele lettek számomra ismeretlen emberekkel. Akik mind élték a saját életüket. És persze ezek is csinálták a koszt, a mocskot, a rendetlenséget. Nem volt szép látvány. Arra emlékeztem közben, hogy ez volt az az eredeti ház, amit én egyszer egyesegyedül kitakarítottam és rendbetettem. Még most is az enyém volt valahogy. (Vagy legalábbis azt éreztem.) Kezdtem volna megint takarítani … aztán abbahagytam. Úgy éreztem, hogy nem kell idegenek után rendet tennem. Egyszer jött egy vadidegen ember, ott élt már ő is. Mondta, hogy éhes. Látta, hogy korábban pörköltet főztem. És kért enni. Olyan természetesen, ami nagyon furcsa volt nekem abban a helyzetben, hiszen vadidegen volt, azt sem tudtam, hogy ki az. De volt még az ételből. Akartam neki szedni egy tányérral. De nem volt se egy tiszta tányér, se evőeszköz, se egy tiszta lábas, amiben melegíthettem volna neki.
És akkor azt mondtam, hogy adok szivesen, egyen, de keressen valami edényt, amiben megmelegítheti. Ha nem talál, akkor nyugodtan mosson el egyet.
A házrengeteg persze megint tele volt állatokkal, kutyák, macskák. A régi álmaimban is ott voltak, mind éheztek és mind tőlem várták az ételt. Most nem voltak olyan soványak. És tudtam, hogy nem az én dolgom, hogy enni adjak nekik. (Az éhes állatok a tarot-ban a kielégítetlen ösztönök szimbólumai. Hát ezek már mások éhező ösztöneiről szóltak, nem az enyémek voltak.)
Aztán körülnéztem és láttam, hogy ez már nem az én házam (nem az én problémám!!!) és nyugodt szívvel eladtam az egészet …
Két óra alvás után teljesen pihenten és minden rossz szájíz nélkül ébredtem fel.
Micsoda gyönyörű szimbolika … ez már nem az én problémám!!! -mosoly
És most várom az estét. Hogyha kell, akkor elmondjam, mire értettem itt bizonyos dolgokat. De valószínűleg nem nagyon kell majd.