hogy látom-e a tiltóimat? számomra lényegtelen.

az utóbbi pár hónapban többször nem volt egy ideig VIP-em. asszem, hogy írtam is róla, hogy a VIP nélküliség egyik előnye, hogy nem látom őket. így nincs módom azon bosszankodni, hogy Cselgeváry Kukutyin miért tiltott le, amikor azt sem tudom, hogy kicsoda és soha nem voltunk semmi interakcióban.

már megszoktam, hogy itt a nótórius tiltók a nem-érdekel funkció helyett használják. hogy miért, azt nem tudom. de már nem is érdekel.

de nem mindenki olyan, mint én, aki a sztoikusok nyugalmával fogadja el ezt a helyzetet.

vannak olyanok, akik szeretik a viszont-tiltás játékot. ha te letiltasz engem, akkor én is letiltalak téged. nincs ezzel semmi bajom. aki akarja, tegye ezt.

bár az a véleményem, hogy a viszont-tiltás játék mindig valami sérelemből, indulatból születik.

elvetted a piros kisautómat? akkor én meg elveszem a zöld dínódat. fifty-fifty.

óvodás korban még elmegy 🙂

de itt felnőttek vannak … legalábbis nagykorúak 🙂

nem a tiltás/viszont-tiltásban kellene kiélni a homo ludens játékszenvedélyét. felnőtteknek arra ott van a BDSM 🙂

másnapi kiegészítés:

én is szoktam szűklátókörű lenni

az előző blogomban nem vettem figyelembe a viszont-tiltás egy speciális esetét.

amikor egy pasi ír egy nőnek gyalázkodó levelet, majd azonnal letiltja. és ezt megcsinálhatja egymás után többször is. feloldja, ocsmány levélkéjét elküldi, újra tiltja.

az áldozat nem tud csinálni semmit. mert hiába jegyzi meg a nicket, már hiába írja be a keresőbe … nem tudja ő is letiltani a zaklatóját. mert nem VIP és nem látja a tiltók listáját.

mindenkitől elnézést kérek, hogy az éjjel kicsit szűklátókörűen álltam a témához.