Eredménye: semmi
40 éves koromig nem igazán élveztem az életet … és magammal sem voltam jóban
40 után ez pozitiv irányba változott
50 után meg még jobban
nagyon nehéz lenne ezt érthetően megfogalmazni … kár, hogy nem vagyok képes átadni az érzéseket, élményeket Neked szavak nélkül …
mert a szó nekem erre kevés. pedig szeretek irni. de ezek olyan mély érzések bennem, hogy a szavak már nem segitséget jelentenének a kifejezéshez … hanem korlátokat …
no megpróbálom röviden: régen nem voltam boldog. most az vagyok. és már rég nem függ attól, hogy épp van-e valakim, vagy sem. csakis önmagamtól függ
általában utálom a tanmeséket, idézeteket. kevés a kivétel …
„Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék. Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá. Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb felturja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére. Végül a legbölcsebb legöregebb isten szólalt meg: Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbbutóbb megmássza a hegyeket, tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni.”
(Buddhista tanmese)
lassan kezdhetsz turkálni Önmagadban érte
ott van
ja még egy fontos dolog
ha valóban kezded majd keresni a saját erődet, és meg is találod, rá fogsz jönni, hogy a család, szülők, gyerekek, barátok és szerelmek tudnak ugyan segiteni Neked a saját erejükkel. de az csak külső segitség lesz
ha megtalálod a magadét, onanntól már nem igazán lesz szükséged másokéra … és ha ezt megtapasztalod, egyszer csak azt fogod észrevenni, hogy már nem vagy szub … szereted a másikat ugyanúgy, mint addig, abban nem lesz hiba. de utána a BDSM már csak egy élvezetes játék, szexualitás lesz számodra. két egyenrangú és egyenjogú ember között …
nem lesz szükséged tovább a szubságra …
ha meg akarod keresni a saját erődet, ennek tudatában indulj neki a keresésnek
tudtam, hogy nem fog sikerülni elmagyarázni. mindenesetre megpróbáltam
utolsó próbálkozás:
az egyedüllét a fizikai térre vonatkozó fogalom
a magányt meg a lélekben érzi az ember
vehet körül számtalan ember, azaz nem vagy egyedül. viszont a lelkedben nagyon magányos lehetsz
az egyedüllét megérzését leginkább a külső tényezők befolyásolják
a magány érzete Benned van
30 évig mindig éltem valakivel-valakikkel. és szinte állandóan magányosnak éreztem magam
most ebből a szempontból lényegtelen, hogy van-e valakim, vagy sem. egyik esetben sem vagyok magányos
a magányban szinte állandóan boldogtalan voltam
most boldog vagyok
Utózönge: Nem birok szabadulni a gondolattól, hogy a blogíró tökéletesen értett engem. Mert már elindult azon az úton, amik ilyen felismerésekhez vezetnek. Körülbelül egy éve néha érződik az irásaiból … Csak megrettent, hogy elveszit valamit, amit most még nagyon fontosnak tart. És most görcsösen próbálja megtartani a status quo-t …