Mégsem hajtott el a fenébe
Szembetalálkoztam egy problémával.
Azzal, hogy Bogár-Ember mit kínlódhatott velem évekig.
Nem. Negatív. Semmit nem kínlódott. Még a szó is rossz. Kínlódni csak akkor lehet, ha valakit meg akarunk győzni a magunk igazáról. Csak próbált válaszolni a kérdéseimre. Noha tudta, hogy nem sok esély van rá, hogy a szegényes emberi nyelv szavain keresztül megértem. Ennek ellenére mégsem hajtott el a fenébe.
Tudta, hogy vagy megértem a dolgokat egyszer magam, vagy olyan, mintha évekig a falnak beszélne.
A könyv vége az, hogy nincs tanítás. Teljesen mindegy, hogy élt-e valóban Lin-csi. Az is mindegy, hogy létezett-e Su-la-ce szerzetes, aki Lin-csi reggeli beszélgetéseit papírra vetette. Az is lehet, hogy a könyv lényegében Sári László könyve.
A lényeg a tartalmában van. Abban, hogy nincs tanítás. A tanítás szó azt sugallja, hogy ez olyan dolog, amit meg lehet másoknak tanítani. Nem lehet. Az ember vagy rájön belőle dolgokra, vagy leéli az életét másként. Ahogy addig.
A buddhizmus nem vallás. Leginkább a világnézet szót lehet rá használni, de még ez is sántít valahol.
Bár az emberek még ebből is kreáltak egy vallást. Istenekkel, házioltárokkal, áldozati búzaszemekkel, imamalmokkal. Egy csomó külsőséggel …
Az embereknek szükségük van az istenekre.
Nem vagyok ateista. Katolikus vagyok, és hiszek Istenben. És semmi ellentmondás nincs abban, amit eddig leírtam. De nem várom azt, hogy ezt bárki is megértse.