és akkor ugrottam
nekem is megvolt az az egy,
akit a bennem lévő halott kislány hiányolt,
aki meghalt valakivel együtt.
bár már akkor sem volt kislány
de mégis az volt
tíz perc alatt nem lehet felnőni, ugye?
de mégis kellett, mert muszáj volt.
mindenben azt kerestem,
mindenkiben azt kutattam,
de semmi. felnőttséget,
erőt vártak tőlem.
tőlem? honnan vettem, amikor magamnak sem volt,
de mégis megtettem, amit tennem kellett.
olyan az arcom, amikor alszom,
mint egy kislány
mindig ezt mondta
és szeretett nézni álmomba’.
mellette végre felnőhettem
biztonságban
*
felnőtt lettem egy év alatt
de engem nem engedett volna el,
lépnem nekem kellett.
hiszen mások az emberek.
már tudtam, hogy felnőtt vagyok
saját életet akartam.
hol volt az a vonal, ahol
észrevettem, hogy lépnem kell.
amikor egy elszólásként
anyunak szólított.
nem akartam anyu lenni az addigi apám mellett
az már nem épített bennem, hanem rombolt.
és akkor ugrottam
a valódi felnőttségbe
*
nem volt szép a vége
fájt nekem is, de tudtam, hogy
én nagyobb fájdalmat okoztam
mégis mennem kellett
nem lehettem a végén anyu
az addigi apám mellett.
https: // www.youtube.com/watch?v=jBv3y7qQsz0
MEMORIES-DOS (fisa mix)