Az áruházban, mikor kipakoltak a szalagra – sok minden, havi bevásárlás, nem kétfilléres tétel -, mögöttük állt két kis kormos arcú, piszkos ruhájú kisgyerek. Valami kiflit tettek oda. És nézték az előttük felhalmozott holmit, döbbent szemekkel. Az egyik halkan mondta a másiknak:

„És ezt mind ki tudják fizetni?”

Már akkor kellemetlenül érezte magát. Mintha valahogy hibás lenne.

Aztán kinn megettek egy-egy fagylaltot. Közben odajött egy ember, vénséges vénnek látszott – valószínűleg sok évvel fiatalabb, mint ő … – , leginkább hajléktalan és azt kérdezte:

„Hol lehet itt olyan kínai levest venni?”

Pár mondat és kiderült, hogy nem instant levesre gondol, hanem valódira.

„Itt nem, itt csak kávézó van, amire gondol, a kinai büfé, az a Tescoban van.”

Az ember megköszönte és elment. Nem kért semmit. Csak információt. „Istenem, miért nem adtam neki legalább egy ezrest. Azt sem bántam volna, ha nem levesre, hanem italra költi. Mert úgy legalább egy esélyt adtam volna neki, hogy ételt vegyen. Nem kért. Miért nem kért legalább …”

Aztán meglátta azt a kóbor kutyát az áruház előtt. Ott feküdt a betonon, körülötte jöttek-mentek az emberek. Nem is figyelt rájuk. Azok se rá.

Miért nem adott neki egy szelet felvágottat, egy darabka sajtot? Mert nem kért?

Hazafelé már nagyon rosszul érezte magát. A mulasztásain gondolkodott. Három esetben segíthetett volna valami aprósággal. A két kisgyereknek talán vehetett volna egy-egy csokit. A hajléktalannak adhatott volna egy kis pénzt. A kóbor kutyának pár falat ételt. És ő semmit nem tett.

Már mindegy. Hazaér és majd otthon elfelejti. Mintha nem is léteztek volna.

Otthon lepakolta a szatyrokat és leült kicsit pihenni. Tette volna le a táskáját. És akkor meglátta.

A földön mellette egy haldokló madár. Megfogta a macska. Ragadozó. Nem lehet hibáztatni. És behozta a zsákmányt. Megenni már nem szokta. A haldokló verébnek ritmikusan rezegtek a lábai. Él. Még. Már nem sokáig. Majd kiszenved.

„Nem, neeeeem, neeeeeeeeeeeeeeeeeeeem. Nem akarom végignézni a haldoklását. A konyha padlóján, tehetetlenül, maagára hagyva. Ha itt előttem enné meg a macska, nem bánnám, végignézném. Ragadozó, csak azt teszi, ami a dolga. De nem fogja megenni. Soha nem szokta.”

Mulasztások.

Letépett pár kocka papírtörlőt. Most nem fog mulasztani.
Mulasztással sem akar vétkezni.

És megölte a madarat.