Ezüstös pókhálóként borít be
Csak annyit és csak addig
Tovább nem
Megvárni, míg kusza szálaival
mindent átsző a gyönyör
Ezüstös pókhálóként borít be
mindent
Akkor egy percnyi csend
majd még egy
és még egy
Míg nem szikrázva
jön a végső robbanás
és fellobbanak a tüzek,
mik óráról órára
kioltják a világ
minden fájdalmát …