Csináltam egy profilt a Facebook-on … egy hete. Nagyrészt kiváncsiságból. Mert ez egy olyan profil, ami a weboldalamhoz kapcsolódik, még a nicket is úgy választottam meg, hogy arra utaljon. Az a nagy magyar igazság, hogy szerettem volna egy kis nemzetközi reklámot az oldalamnak … És kiváncsi voltam, hogy sikerül-e …

Egy hét alatt begyűjtöttem ötszázvalahány „ismerőst” és négyszázvalahány lájkot az oldalamnak. Szép eredmény egy hét alatt. Bár a könyv magyar nyelvű, de van rajta egy Google Ajax Translator, amivel a tartalmát – a Google forditó tökéletlenségét leszámitva – jelenleg legalább 50 nyelven lehet olvasni. A képekhez meg nem kell forditás 😉

De mindennek ára van …

Ennyi virtuális ismerőssel a tarsolyomban már bánom, hogy nincs valami rejtett belépési lehetőség … Mert akárhányszor fellépek, rögtön legalább 5-6 privát cset ablakot nyitnak rám, általában pasik, akik mind dominát keresnek … És szerény angol tudásom minden cseppjét össze kell szednem, hogy megmagyarázzam nekik, hogy nem vagyok domina, hanem épp az ellenkezője, igy értelemszerűen sem valódi, sem virtuális szolgára, „háziállatocskára” (virtual pet) nincs szükségem. Mert mind azzal indit, hogy szivesen szolgálna engem … akár a csizmám talpát is csókolná … és adjam meg az MSN cimem. És mutassak képet magamról. És inditsam el a webkamerámat …

És ezeknek a kedves, szolgálatra (és szerintem egyébre) kiéhezett uraknak – angolul (az a szerencsém, hogy ők sem birják nagyrészt jobban az angol nyelvet, mint én …) – el kell magyaráznom, hogy szubmissziv vagyok és nem domina, nincs MSN-em, mert utálom, webkamerám sincs, Yahoo ID-m se, és senkitől nem igénylem, hogy akár virtuálisan a talpnyaló „kutyuskám” legyen. Merthogy nem olyan az izlésem a BDSM-ben. És el kell magyaráznom, hogy van egy Uram, akit szeretek, és ezért nem kell mellé másik – mert miután véres verejtékkel megértetem velük a fentieket, akkor rögtön a legtöbbje dominálni akarna. Azt is el kell magyaráznom, hogy nem pasifogásból regisztráltam oda, hanem csak úgy, barátkeresési szándékkal.

Ma volt egy bájos beszélgetésem egy dominával. Aki először megkérdezte, hogy én is domina vagyok-e, mire mondtam, hogy nem, hanem épp az ellenkezője, egy „szolga”. Mire megjegyezte, hogy „stupid slave”, azaz buta szolga. Irtam neki – angolul – , hogy buta szolga legfeljebb csak az Uramnak lehetek, neki nem, neki ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más. Ekkor kapott a fejéhez, olvasta el az adatlapom … és elnézést kért, mert azt hitte, hogy pasi vagyok 🙂 Mondtam, hogy semmi gond.

Nem gondoltam, hogy egy hét alatt ilyen gyorsan fel lehet fejleszteni a virtuális ismerősök számát … Most arra vagyok kiváncsi, hogy meddig birom még … szerintem maximum egy hét és aztán az agyamra megy az egész és törlöm a profilt 😀

Most este összeszedtem minden angol tudásomat és kiirtam az adatlapomra, hogy egy nem fiatal, nem szép és nem szexi öregecske szubmissziv nő vagyok Magyarországról, Európából, de csak az Uramnak vagyok szubmissziv, mindenki másnak ugyanolyan ember, mint bárki más és kizárólag „kapcsolatépitési” céllal vagyok ott, nem partnert keresek a BDSM-hez, mert van egy Uram, akit szeretek és akivel együttélek. Van egy weboldalam a BDSM-ről magyar nyelven, de a szemfülesebbek észrevehetik rajta a forditót. És képek is vannak rajta.

Kiváncsi leszek, a Facebookon hányan olvasnak adatlapot …

Mert azt már megszoktam, hogy itthon sem az ilyen jellegű közösségi portálokon, sem Eropolison nem nagyon szoktak … Reméltem, hogy talán máshol igen, de megint én vagyok a naiv. Illetve ostoba … Miért lennének máshol mások az emberek?

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy azért van pár ember – 3-4 – akivel értelmes dolgokról is el lehet beszélgetni – már amennyire az angol tudásom engedi – , de ez meg nyelvgyakorlásnak jó. És ilyenkor a böngésző egyik fülén mindig a Sztaki angol-magyar szótára van kinyitva 🙂