Állnék én néha ellen,
de nem tudok …
Akaratom talán már nincs is.
Naponta megtöröd.

Nem mondom, hogy mindig jó…
Berzenkedik bennem a lény,
ki voltam régen,
domináns nőstény, ki
harcolt foggal, körömmel,
mert harcolni kellett.

Olyan volt az élet.
Harc nélkül akkor nem ment.

Az a nőstény még
most is él bennem …
morzsákban csak,
mert már megtörettem.

Jó ez igy nekem?
Néha készül a számadás …
aztán rájövök,
nem számit semmi más,

mint szerelmem.

(2010.09.13.)