A vodka naranccsal jó. Elöl a vodka, majd leöblitve naranccsal. De egyszer máshogy itta. Fél vodkát, jóval a két narancs után …

Gondolkozik a múlton. És azon a fél vodkán …

Mindig szeretett kocsmákba járni. Sokkal jobban érezte magát ott, mint úrias szórakozóhelyeken. Hangulatos presszó, útszéli csehó, mindegy. Általában kért egy fél vodkát két deci naranccsal. Ült, nézelődött, beszélgetett. Nem, egyedül sose járt. Általában kettesben. Ha volt játékgép, a félkarú rabló, nézte a villogó fényeket, a gyorsan forgó ábrákat, mások játékait. Játszani soha nem mert. Nem a veszteségtől félt. Hanem a nyeréstől … Mert a nyerés, majd a nyerési vágy gyorsan szenvedéllyé válik. A veszteségből számára soha nem lett volna szenvedély.

Emlékszik, egyszer volt kaszinóban is … játszott volna szivesen Black Jacket. De minden idegen nyelvű volt. És nem ismerte pontosan a szabályokat. A rulett viszont érthető. Megtette a kicsinyke tétet, hol feketére, hol pirosra, hol párosra, hol páratlanra. Általában vesztett. Mint általában … Utolsó tétjét kombinációra tette. Hadd vesszen, nem baj. Erre volt szánva.

És akkor nyert.

Az elején rászánt és lassacskán elvesztett pénzt rögtön meghatszorozta. Akkor érezte meg a nyerés szenvedélybe sodró vágyát … Mi lenne, ha újra … Nem. Megállni. És nyertesként kiszállni. Akkor felállt, beváltotta a zsetonokat. Másnap vett a gyerekének a szerencsepénzből egy gyönyörű kinai porcelán babát. Ott a kaszinóban nem ivott vodkát naranccsal. Túl drága lett volna.

De a kiskocsmákban szivesen. Maximum két kört. Mert nézelődni is csak tiszta fejjel érdemes.

Milyen régen volt már kocsmában …

Utoljára ott találkozott Valakivel, akit azelőtt nem ismert. Emlékszik a beszélgetésükre. Emlékszik a szorongásra, amig a kocsma asztalánál egy narancs mellett várt, hogy beszélgetőtársa megérkezzen. Beszéltek életről, munkáról, családról. A kezdeti feszélyezettség lassan oldódott benne. Talán a vodka? Nem hiszi. Hisz azt már később kérte. Jóval később.

A perc után már, ahol a beszélgetés hirtelen megváltozott … Emlékszik, a férfi ránézett, a pillanat megtelt valami izgató feszültséggel. És most arra is emlékszik, hogy öle nedvesedni kezdett – mint most is, ahogy ir, hisz újraélni a történteket. Kivánni kezdte a férfit, tisztán emlékszik a vágy nyers hatalmára. Azt kivánta magában, bárcsak fogná meg a kezét. Hogy érezzen valamit a másikból legalább …

Akkor kérte a fél vodkát, soká-soká a második narancs után.

* * * * *

A beszélgetés egyszer végetért. A férfi kocsiján hazavitte. Az ajtóban búcsúzásul két puszi. Mely tökéletes természetességgel suhant át csókba, ölelésbe … Akkor találkozott először Széllel …

Elég régen volt már kocsmában … Mert mikor is volt ez? Ma egy éve.