Minek csinálom?
Amikor elkezdtem, azt hittem, hogy találtam értelmet. De az nem lehet az értelme, célja se.

Akkor minek kínlódok?

Tényleg a legjobb részt hagytam a végére. Olvasom. És rádöbbentem valamire.
Az utóbbi két évben elfelejtettem gondolkodni.
Túl sokat játszottam. És közben nem gondolkodtam.
A játék jó. Volt. De már abba kell hagyni.

Nem csak azt, mást is. A hazajövök és beesek az ágyba menekülést is.

Ma megint azt tettem. Meg is kaptam érte a jutalmam … a nyomorult lidércálom … a régi. Amikor a múlt megmaradt darabjaiból próbáltam egy új életet valahogy összehozni …. minden olyan szedettvedett volt. A holmik, a helyzet, az emberek. A szekrény tetejére tett rezsó, amin nem lehet főzni, mert olyan magasan van, hogy nem éri el biztonságban az ember. Minden leég. Tűzveszélyes. Hiába mondtam az anyámnak? anyósomnak? nem tudom, kinek, mert több emberből volt mixelve, hogy miért főz, hiszen én már megcsináltam.
A vendégnek nem nevezhető vendégek meg csak ott ültek és nevettek. Rajtunk. Anyámon? Mindenkin.
Én meg üvöltöttem, hogy ezen nincs miért nevetni és takarodjanak onnan. A gúnyos mosollyal a pofájukon egyetemben. Húzzanak el, de nagyon gyorsan.

Szerencsére felébredtem.
Szerencsére az olvasás közben is felébredtem.

Gondolkodnom kell. Nemcsak alvással lehet pihenni. Hanem gondolkodásal is. Hisz olyan jól tudtam csinálni pár éve. Most olvasom.

Két évig majdnem üres volt az agyam … Ide is csak néha löktem valamit. Vagy ami még rosszabb, privátban írtam a marhaságaimat.

Ha lesz társam a gondolkodáshoz, jó. Ha nem, akkor nem. Csinálom magam.
Nem mindegy, hogy ki az a társ. Azt meg kell válogatni.
Az nem megfelelő társ, aki dagonyázik a saját önzőségében.

BogárEmber. Igen, vele lehet gondolkodni.

Az a kép. Nekem csak bögyös macák kosárral. Neki egy bogárember nyakkendőben.
Lehet forgatni=Lehet gondolkodni.