gyerünk, etessük meg a malacot
most eljutottam a hipochondria stádiumába.
nem csoda, hisz napok óta félek.
napok óta folyamatosan félek. nemcsak őket féltem, hanem magamat is. micsoda egy csapnivaló keresztény vagyok én …
hát hiába mondta Jézus annyiszor, hogy „ne féljetek”?
teljesen igaz. abszolúte hiába félek. úgyis az lesz, amit Isten akar.
legyen meg a Te akaratod, Uram, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
napota elmondom ezt többször. és tudom, hogy így lesz.
abba kell valahogy hagyni a félést. egyrészt semmi értelme, másrészt rontja az immunrendszeremet.
na gyerünk, etessük meg a malacot.
Földanya csak rendezkedik egy csöppet …