karantén rinya
elvileg két hét. önkéntes vagy hatósági. a két hét az minimum. mert ki tudja, hogy mi lesz a tanács/parancs utána.
lépten-nyomon olvasom a világban a karantén miatt született blogokat, megosztásokat. a tartalmuk összesítve:
– nehéz kibírni
– unalmas
– mikor telik már le
– ki mit csinál a karantén két hete alatt
ezt nevezem magamban karantén rinyának. semmi ilyen posztra, megosztásra sehogy nem reagálok.
én két éve ülök itthon „karanténban”. nem önkéntes. nem hatósági. a Sorstól kaptam. időtartama? szeretném hinni, hogy nem örökké, de fals reményekbe sem akarom ringatni magam.
na én aztán tudnék mit mesélni, hogy mit lehet csinálni egy lakás négy fala között, nem két hétig, hanem két éve folyamatosan.
a két év alatt senki egy szó rinyát nem hallott tőlem, se a neten, se a valóságban. nem kérdeztem meg senkitől, hogy ugyan mivel töltsem el az időmet. úgy gondoltam, hogy még mindig van bennem épp elég kreativitás, hogy érdekessé tegyem a mindennapjaimat. és hasznossá önmagamat. pedig még kertem sincs, ahová kimenjek.
további jó karantén rinyálást az unatkozóknak.