Hiányoztak már ezek az esték. Ezt már hétfő éjjel le akartam irni, de akkor már késő volt és fáradt voltam. Tegnap meg alkalmatlan. Talán az volt a mélypont? Amikor mást sem tettem, mint pluginokat kerestem a listában, próbálgattam őket, aztán kitöröltem. Csak erre voltam képes. Arra már nem, hogy bárkivel is kommunikáljak. Aztán még képeket nézegettem. Szépeket. Mert fájt minden. Leginkább én fájtam önmagamnak.

Nehéz túllépni az embernek önmagán, amikor elsáncolja magát az elzárkózás falai mögé …

én: aszontad, hogy vergődjek, h észrevegyenek -xd -xd -xd
Tommy: szarul csinálod ha még nem írtak hozzád..pedig gyorsak -xd -xd -xd
én: tehetségtelen vagyok -szomi -sir -szomi
én: -xd -xd -xd
Tommy: leeeprááás
én: -D -D
Tommy: hm
Tommy: vagy nem síkít rólad h hamvas ostoba kis libuka vagy -von
Tommy: se az angyaliság
Tommy: -xd -xd
én: hát be is baxna, ha angyalnak látszanék -atyam
én: -xd -xd
Tommy: -xd -xd

én: hát…
én: mondom. kéne két hétig olvasgatni
én: de mán az első hét végén eret vágnék
én: -xd
Tommy: pedig..kivi vagyok
én: na majd megpróbálom -mosoly

Kiégés ellen. Talán jó lesz. Vajon mennyire tudatos volt az ötlete?? Lehet, hogy semennyire.

Hanem csak az érzés …