biztos volt, hogy nekem kellett valakinek megmondani, hogy meghalt a hozzátartozója. bár mindösszesen csak egyre emlékszem.

1988. július 15. anyám halászlevet, sült halat és túróscsuszát főzött.
a kollégáim hazavittek.
és oda kellett állni az anyám mellé, aki épp mosogatott … érdekes, hogy erre tökéletesen emlékszem … és megmondani neki, hogy apa már soha nem fog enni az ebédből. mert elütötte egy autó és azonnal meghalt.

szegény anya. minden indulatát én kaptam, mint a rossz hír hozója. pedig éppen haldokoltam. vagy már kicsit meg is haltam az apámmal.
harminc éves voltam. előző nap még gyerek, de akkor azonnal fel kellett nőnöm.

hogy fel lehet-e dolgozni? szerintem nem. legfeljebb csak megbékélni a veszteséggel.