Vannak, akik azt gondolják, hogy Isten túlságosan elfoglalt, mert sokat törődik „az ég madaraival és a mezők liliomaival”, meg a másik hétmilliárd emberrel a földön, csak éppen őrájuk nincs ideje. A hit ott kezdődik, hogy az ember észreveszi Isten szeretetét, gondoskodását és irgalmát. A hit ott kezdődik, ahol az emberi gondolkodás már nem képes továbblépni. A hit ott kezdődik, ahol már nem találunk emberi magyarázatokat. A hit ott kezdődik, ahol az emberileg megtehetőnél többre van szükség vagy több történik. A hit olyan helyre vezet, ahová csupán emberi erőnkkel nem jutnánk el soha. A hit az Istenhez vezető út. Emberi véges kicsinységünk és Isten végtelen nagysága között nem létezik más út, csak a hit útja.
Mit kér tőlünk Isten? Induljunk el a hit útján! Ne féljünk tovább haladni, ha egy időre nem látjuk, hogy hová vezet az út! Ne tekintsünk hátra, hanem haladjunk folyamatosan előre! Ne féljünk attól, hogy mekkora mélység lehet alattunk! Ne engedjük, hogy bárki is letérítsen minket erről az útról! Ne gondoljuk, hogy egyedül vagyunk! Higgyünk abban, hogy az út nem a semmibe visz! Higgyünk abban, hogy valaki vár az út végén!
© Horváth István Sándor

Urunk, Istenünk! Neked köszönhetjük születésünket, emberi létünket, egész életünket. Te szeretettel fordulsz felénk és gondoskodsz rólunk életünk során. Örömmel adunk most neked hálát mindazért, amit tőled kapunk. Megismerjük isteni nagyságodat és fenségedet, ezért örömmel imádunk téged. Benned felismerjük jóságos Atyánkat, aki a javunkat akarod, ezért szívesen fordulunk hozzád kéréseinkkel. Sokszor megtapasztaljuk irgalmasságodat és megbocsátó jóságodat, ezért bizalommal fohászkodunk hozzád bűneink bocsánatáért. Urunk, hallgasd meg imáinkat!