lefeküdtem szépen éjfélkor. relaxáltam egy jót. aztán meg rájöttem, hogy képtelen vagyok elaludni. felkeltem és ittam egy kávét. mert este már nem ittam. lehet, az volt a hiba. és a kávé után újra nekiültem a blogot baszogatni. belátható időn belül be kell fejeznem. slussz.

most a dividerekkel van bajom. az egyik posztban látszik, a másikban csak a helye …
naná. mert megint két blogom volt párhuzamosan. kurva életbe. javithatok egy csomó posztot. agyfaszt kapok mán.

kb. egy hónapos személyes ismertség után leírtam magamnak, hogy elvesztettem a bizalmam a „madárban” ….
vajon mit vártam tőle azután? a fene se tudja …

2015-ben már előjötttek a munkahelyi túlterhelés nyomai. előrevetítették … mit is? hát azt, hogy majd korábban abba kell hagynom, mert teljesen rámegyek. ebben Tommy se tudott nekem nagyon segíteni. legfeljebb annyiba, hogy végighallgatta a panaszkodásaimat.

volt sokszor, mikor csak a játék tartotta bennem a lelket.

igen, akartam volna egy normális emberi kapcsolatot a „madárral”. de alkalmatlan volt rá. mert bennem csak a fétisei kielégítőjét látta. azt, hogy mellékesen ember is vagyok, azt nem igazán.
önző volt. és érzéktelen.

azé a madárnak is volt egy haszna. egész jó boszorkánymeséket írtam 😀

meddig is kell néznem? 2016. végéig. most meg már 2017. áprilisánál járok. na nem kell több sztahanovizmus. kész vagyok vele.
végre fájront 🙂