tulajdonképpen csak 2016 október végéig kell előremennem. mert most megnéztem a mentések dátumait. az az utolsó dátum. most 2013. novemberében járok. az már csak 3 év. azt már kibirom.

a lényegre már úgyis rájöttem … ha eddig nem tudtam volna. dehogynem tudtam. már régesrégen. most a Mull of Kintyre-t hallgatom Paul McCartney-től.

a lényeg belőlem áll. és abból, aki „befoglalta”. mármint a szivemet. a középső felét. mert a másik középső fele az Junioré. hogy ki volt az? hát a ‘hülye, cuccos, emós, vagdalós kölyök’.

„nem lesz már sok belőlem ebben a blogban?”
nem. soha nem volt az.

érdemes sírni? ki tudja … én nem. talán nem érdemes. de az a szeretet most is akkora, hogy épp kicsorult a szemem sarkából.
persze, tudom, hogy hülye vagyok. meg nőőőőő is. de sose szégyeltem.

Pár napja kérdezték tőle valahol …

“Hogy van az a tündéri kicsi fiad? Régen olyan jókat beszélgettem vele.”

Mit mondjon? Épp most kérdezik? Amikor hetek óta semmit nem tud felőle, csak a hiányát érzi. Ami arra a helyre is visszazavarta. Valamit válaszolni kell … Ugyan mit mondjon …

“Köszönöm, jól” és egy mosolygó smiley … és magában a remény, amit nem adott fel, hogy talán még igazat is mond a maga fura, kissé hazug módján. Hiszen úgy hagyták ott azt a helyet régen, mint anya és fia, aki a nő késői szerelmének eltitkolt gyümölcse …

Soha nem született fiam – gondolja a nő tűnődve.

(2013.11.27.)

a „tündéri kicsi fiam” sokszor eltűnt az életemből. hosszú időre. én meg persze mindig belehaltam. aztán persze feltámadtam és újra talpra álltam. és akkor egy idő után megjelent. vajon miért?
ezen épp most elmélkedem. talán nem akarta elengedni a virtuális pórázomat teljesen? vagy újra meg akart ajándékozni önmagával? ki tudja? mert én nem. de azt nem kell elfelejteni, hogy úgy manipulált, ahogy csak akart. mert a szeretetem miatt hagytam 🙂
no mindegy. ez már úgysem fog soha kiderülni.
lényegében ugyanazt csinálta velem is, mint Ancijával … 🙂

azt tudom, hogy mindenek fölött szerette az édesanyját.
én meg valamiféle online pótmama lehettem? ja.

hehe. 2014 februárjában ismeretlenül beköszönt az életembe valaki a neten, akiből később a béka lett. ó édesanyám …
fel a fejjel, Varnyu. már nem sokáig fog tartani.