Hát itt volt arca
Tisztán emlékszem az utcára, az ajtóra, a szobára. És arra is, hogy egy kis kölcsönös hezitálás után milyen hevesen, de édesen szeretkeztünk.
Látom magam előtt a tekintetét, érzem a kezemben, hogy milyen simogatni a bőrét, még az illatát is érzem. Azt is, hogy milyen ölelni, és milyen, amikor ő ölel.
Amikor felébredtem, a testem úgy érezte, mintha most váltunk volna szét az egyesülés végén.
Azt tudtam, hogy érdekel az a pasi, de azt nem, hogy ennyire. Ha erotikus álmaim vannak, azokban a férfi vagy arctalan, vagy noname.
Hát itt volt arca. Tudom, ki volt az álombéli szerető.
Francba. Na mindegy.
Most egy kicsit szomorú vagyok. Majd elmúlik.