holnap már jobb lesz
mikor is találkoztak utoljára? hát legalább fél éve.
„megjöttem”
„gyere”
kopogtat. udvarias enber. pedig nem kellene kopgnia. az ajtó nyitva van.
meglepődött a férfi külsején. le van fogyva. a nyaka is vékonyabb, a felső teste is. az a kis apró poci azért megvan. a keze, mint volt, egy melós keze. de az alkarja vastagabb. rengeteg fizikai munkát végezhet. és fáradtnak tűnik az arca.
az út hosszabb volt, mint tervezte. nem volt matricája és belefutott egy elterelésbe. mindjárt éjfél. ma is dolgozott. naná, hogy fáradt.
valami öröm indult meg a lelke mélyéről, ahogy a férfit meglátta. ölelés, csókok. közben a férfi szoritja a vállát. sokkal erősebben, mint valaha is tette. a csókja olyan, mint egy kóstolgatás.
az az erős szorítás. az valahol egy jelzés. a férfinak is hiányozhatott.
rövid beszélgetés. közben megmutatja neki a „szépszobát”. még nem látta. tudja, hogy tetszik neki.
aztán elindulnak a hálószoba felé.
„nem baj, ha most nem küldelek a padlóra?”
„nem” – mosoly a válasz.
késő van. az ágy mindkettejüknek kényelmesebb. haladnak a megkezdett úton. a nő végigszimatolja a férfit. az arcát, a nyakát, karját, majd az ölét. megint az a fuvallatnyi varrógépolaj illat. már régen tudja, hogy az a férfi feromonja. nagyon kellemes a szimatolása. mindenhol. ott is.
*
„honnan tudod, hogy mikor megyek el? miből érzed meg?”
„ismerlek”
*
„neked olyan kellene, aki gyakarabban tud jönni.”
„nem kell más. csak te kellesz. és tudok rád várni.”
*
„vajon milyen lenne veled élni – dobja fel a kérdést a nő … á, három nap után már az agyamra mennél.” – mondja mosolyogva, de magában nem biztos benne …
*
már lassan eltelt 24 óra azóta. de még mindig benne van az orrában a feromon illata. és a szájában a férfi íze. felidézi magában, hogy a férfi felkarja bőre olyan puha, mintha selyemből lenne.
az első 24 óra szokott a legrosszabb lenni. a hiány szempontjából. ha rágondol, mintha kések hasogatnák a lelkét. és nehéz visszatartani a sírást.
holnap már jobb lesz.