A férfi írásban jelezte, amikor megérkezett. A nő hallotta azt az egy pittyenést, amivel a kapu nyitása jelez. A lakás ajtaja nyitva.

A férfi belépett, köszönt és mosolygott. Egy semleges sziát kapott válaszul. Meg akarta csókolni a nőt, de az eltolta magától.

– Ma nincs csók. Van fél órád, hogy megfőzd a teádat és mesélj valamit, ha akarsz. Én jól vagyok, engem ne kérdezgess, mert fölösleges. Utána megyük a szobába.

*

– Vedd le a nadrágod meg az alsót és feküdj a szőnyegre. Török imaszőnyeg, direkt ezért vettem.

A férfi engedelmeskedett. És reményteli arccal várta, hogy a nő rátegye a lábát a hasára. Múltkor azt játszották, hogy a nő tárgyat csinált belőle, egy régies lábtartót és taposgálás közben hosszan ecsetelte, hogy milyennek képzeli. Faragott lábak, az ülőke felső szélén faragott jelenetek. Régies bordó kárpittal borítva, bordóval, mint az érett bor, aranyszálas hímzés rajta.

Most nincs lábtartó. Most alázás van. A féreg még az egyik legenyhébb szó, amit a nő kimond. Széles a repertoárja. Közben lábával játszik a meredező hímvesszővel. Még a talpán keresztül is érzi, hogy mindjárt kilövell.

*

A férfi orgazmusa után a nő egy csomag papírzsebkendőt dobott oda.

– Takarítsd meg magad. Aztán menj a mosdóban vagy igyál még teát, feküdj le, tudod, hogy hol találod a takarót. Vagy csinálj, amit akarsz. Én kimegyek és még netezek vagy filmet nézek. Ne zavarj.

A nő leült a gép elé és írt egy blogot a jégdomináról. Elolvasta, tetszett.

A kölcsönösség megvolt, nem szenvedett csorbát. Mert a Domina most ezt a szeánszot élvezte.