Hmmm … Talán soha nem lesz vége ennek a mesének? Ki tudja …

*

A Boszorkány eltűnt valahol tavasz végén. Lehet, hogy nyaralni ment a tengerpartra, vagy meglátogatta Balgaváry Malvíniát a kis presszójában és sorra végigkóstolta a kávékülönlegességeit, mert Malvínia egy igazi, bár kissé elfuserált barista. Vagy felment Varnyu vártornyába és elaludt valamelyik kellemes forgószékben, ki tudja.

De most felébredt és úgy döntött, hogy már itt az ősz, ideje hazamenni az erdőmélyi kis gunyhójába. (Gunyhó, vagy kunyhó? A Google mindkét szót ismeri, a gunyhó jelentése kunyhó, házikó és a régies kategóriába van sorolva.)

Kisöpörte az elhagyatott házacskát, mert nyáron a szél a nyitott ajtón és ablakon minden szemetet behordott. Hogy miért hagyta nyitva? Ki tudja? Talán biztonságból, talán egy jelzésnek. Mert mi van, ha mégis erre téved egy béka … Vagy a Béka.

Kirázta a port az öreg hárászkendőből, lassan szükség lesz rá alkonytól hajnalig, hűvösek már az éjszakák az erdőben. És a Boszorkány nem szeret fázni. Mi lesz vele a télen … szegény öreg csontjai meg fogják szenvedni a hideget.

Na majd csak lesz valami. Úgy még nem volt, hogy sehogyse lett volna.

Kiült a ház elé a kora délutáni Napra. És eszébe jutott, hogy vajon mi van a Békájával …

Mert Béka nélkül lehet élni, de … – most majdnem azt gondolta, hogy nem mindig érdemes, de ez hibás gondolat, mert élni mindig jó, hiszen az Élet szép – néha elég unalmas. Talán hiányzott is neki a nagypofájú Békája egy csöppet.