Karanténos Piximorzsák
A karantén árt az orális fixációnak
Kulcsszavak: fikció
– Legyen má’ mielőbb vége ennek a vírusnak, mert szopás hiányom van. És hiányzik a kezembe a farkad.
– Milyen értelemben van szopás hiányod? Ondó? Energia?
– Jaj má’. Egyszerűen szeretek szopni.
Az lesz a vég ….
Ha még sokáig tart ez a karantén, az lesz a vége, hogy mindenkit meg fogok kedvelni a Pixin.
Kivétel nélkül.
És el fogom ismerni, legalábbis magamban, hogy itt mindenki egy alapvetően kedves, aranyos ember.
Az lesz a vég. Szörnyű ….
olyan ez, mint a szúnyogcsipés
nem hiszem, hogy annyi szép egyéni érzelmet, gondolatot megér bárki punci bizsergése.
szinte látom a szétszóródott gyöngyöket.
olyan ez, mint a szúnyogcsipés.
ha nagyon viszket, hát vakarja.
több szót nem érdemel.
mai virágnyelvem
ha bemegyünk valahová, akkor köszönünk.
és nem azt várjuk, hogy nekünk köszönjenek.
sapienti sat
Megismerni
Barátosnémmal beszélgettünk egy kávé mellett. (Fészbúk az a kávé, de a Pixin néha nem árt ködösíteni.) Elmeséltem neki, hogy mostanában megint elég sokan akarnak megismerni. Akár személyesen, de online formában is.
Ő: Téged sokan szeretnének megismerni. Hiszen a Varnyu az már egy személyes brand lett.
én: Azt tudom, hogy sokan szeretnének. De az egyikben sem merül fel, hogy ÉN szeretném-e megismerni őket?
Ő: Az nem szokott felmerülni 😀
Két egyszerű magyar mondat.
„Nem vagyok már túl barátkozós ember.”
„Ha megkímélsz a kéretlen levelektől, mindkettőnknek jobb lesz.”
Ott van a blogom. Lehet olvasni. Az életemnek a BDSM-mel összefüggő részéről évekig elég bőségesen írtam.
Úgyis vannak páran, akik szentül meg vannak győződve arról, hogy a posztjaimat olvasva tökéletesen megismerhető vagyok.