kegyelem
most már teljesen mindegy, hogy mit eszek. bármitől görcsölhetek. és görcsölök is.
legszivesebben nem ennék semmit. mert bármire gondolok vagy nézek, lassan minden kajához hozzákapcsolódik a szorongás, hogy úgyis görcsölni fogok utána. és vánszoroghatok a kis szobába …
talán két napig kibirom, hogy nem fogok enni semmit. csak vizet iszok.
legyen már vége valahogy az összes megemészthetetlen dolognak, ami folyamatosan kínoz, nemcsak lelkileg, hanem már testileg is.
semmi mást nem tudok tenni, mint a nospa forte védelmében minél többet aludni és aludni. mert alvás közben legalább nem fáj, nem szenvedek és nem szoktam álmodni semmi aktuális gondommal.
az alvás, az álom nem más, mint kegyelem.
ébren azt érzem, hogyha bárki is egy kicsi jót akar nekem, akkor nem szól hozzám, észre sem veszi, hogy élek. mert még válaszolni is nehéz a kérdésekre.
utolsó mentsváram: újrarakom a rendszert.
majd egyszer leszek.