blog a tanulásról

tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy milyen eredményt hoz ki a bdsm teszt pont org.

hol ez magasabb, hol amaz. hol a Ds tengely dominál, hol az SM. de van, akinek mindkettő.

körülbelül ezer éve töprengek azon, hogy mi is vagyok én. jutottam erre, jutottam amarra, de belátom, hogy végeredményben nem jutottam sehová. bár sokszor azt hittem, hogy igen …
nem véletlenül kötöttem ki legtöbbször a bizonytalannál. én olyan bizonytalan vagyok .. vagy mégsem? /ez megint egy hülye humor, de nem baj. jóban vagyok a saját hülye humorommal. az is lehet, hogy ez már a kezdődő demencia jele. és ez most nem humor volt./

cirka 13 éve bolyongok a bdsm világában. az olvasottságomhoz és az elméleti tudásomhoz képest – ami szerintem nem extrém magas – a gyakorlati tapasztalatom csekélykének mondható. ez van.

nem szaladgáltam állandóan a bdsm vadászmezején, hogy ne maradjak játszótárs, kapcsolat, szerelem, szub, dom nélkül. ha volt, akkor volt, ha nem, akkor nem. szerencsémre az a kínzó vágy, amiről sok írást olvastam, engem nem fenyegetett és nem okozott olyan fájdalmat, hogy mindenképpen keressek.

az utóbbi években leginkább már azt tudom, hogy rengeteg mindent nem tudok még a bdsm-ről.
ebben nincs maximált tudás, nincs professzorság. de lenni kell mindig valaminek, hogy az ember fejlődőképes maradjon …

és ez a valami a humility. az alázatosság. a saját kicsiségünk tudata, ennek felismerése. és nyitott agy/lélek a további tanulásra.

* * *

pár nappal ezelőtt Valaki egyetlen kérdéssel kiderítette, hogy mi is voltam én valójában a kezdetekben.
akkor régen szubnak gondoltam magam, legalábbis ezt éreztem.

aztán az évek sok mindent átfogalmaztak bennem. és inkább mazónak véltem magamat.

hát nem. tényleg szub voltam … /hinnem kellett volna a megérzésemben/

* * *

tanulni sosem késő. főleg egy nagyobb tudású, tapasztalt embertől nem.

* * *

– Te szoktál még ilyen filmeket nézni?
– Néha igen.
– És miért?
– Mert hátha van valami új technika.

most is rohan az agyam, iszonyatos sebességgel, mint abban a három napban. Inca megfogott, teljesen összerázott – ez mind virtuálisan értendő – és minden összekavarodott bennem, amit az elmúlt években a bdsm-ről és az azzal való kapcsolatomról gondoltam. aztán szépen helyrerakosgatott, de egy kicsit más, egy magasabb minőségben.

most gondolkozom magamon, a bdsm-en, az eddig megismerteken, azon, hogy mennyi mindent nem tudok még …. és gondolkozom az életemben megforduló személyeken … és sok mindent át kell értékelnem, újra kell értelmeznem. percenként legalább egy-egy apróbb rádöbbenés sebességével.

ami aztán összeadja nagy bummot bennem.

életemben csak egyszer volt ilyen intenzív agymunkám tartósan, aminek egy nagyon fontos információ lett a vége:
az, hogy a kétoldalú kirakó nem is kétoldalú. hanem csak egy. minden csak viszonyulás kérdése. (jobb szavam most nincs rá)

igen, a mostani rádöbbenésem is az egyoldalú kirakóhoz tartozik aztakurvaéletbe …

az Élet egy és oszthatatlan. minden összefügg benne mindennel.

na MOST van a katarzis bennem.

szerencsés ember vagyok. már három „mentalistát” is hozott a közelembe az Élet. az első az persze Tommy volt

az Élet szép. Istenem, de régen írtam már ide le