ha az ember már eleget sérült, felhúzza azt a bizonyos falat maga köré. hogy ne fájjon a következő sérülés, de leginkább ne is legyen.

és lehazudhatjuk magunknak a csillagos eget is miatta. ha ügyesen tesszük, még el is hisszük a saját hazugságainkat.

és akkor tényleg nem fog fájni. semmi se.

de ennek nagy ára van. mert nem fogunk igazán örülni. semminek se.
persze aztán még ezt is el tudjuk hazudni magunk elől.

de benn valahol a mélyben érezzük majd a hiányt. valami nagy űr lesz ott, ahol néha a boldogságnak kellene lennie.