No, azért kissé megvagyok ám zakkanva. Tegnap körülbelül tízszer hittem azt, hogy ma péntek lesz. Junior tízszer korrigálta, hogy nem, mert csak csütörtök. Szegényke, remélte, hogy tán megjegyzem …

Most hívtam fel, hogy megbeszéljem vele, ha mégis be akarja ragasztani a konyhaszekrényt, amiben többek között az összes poharunk van, kipakolás nélkül, akkor legalább hagyjon már kinn pár darabot, hogy legyen miből inni. Mondta, hogy már túl van a problémán és legyek szíves békében hagyni dolgozni a probléma megoldásokon. Majd mondtam még neki, hogy gondolkodom, lemondjam-e a mai, azaz pénteki masszírozást az otthoni rumli miatt, mire közölte, hogy nehogy telefonálni merjek, mert én nézetem hülyének magam, mivel változatlanul csütörtök van …

Senior: – Hogy a frászba jegyezzem meg, hogy ma csütörtök van még?
Junior: – Írd ki magadnak egy papírra az asztalra: ma nem péntek van … És most már ne hívogass, mert akkor sose leszünk készen …

Teljesen megvagyok keveredve