Magamnak
Vers magamnak
hol eltűnik, hol felbukkan a világ
forog az őrült sorskerék
váltakozva ad jót és rosszat
s nem mondhatod, hogy már elég
megjársz mennyet, poklot
hol láng, hol jég emészt
aztán rájössz, nem tudod, hol voltál
melyik a pokol, melyik az ég
először büszke voltál
majd lettél túl szerény
s most nem tudod, hol rontottál
az élet melyik térfelén
Ha valaki azt mondja, hogy nagy bajok hatására a szerelem gyorsan múlik, hát az vagy hazudik, vagy nem volt szerelemes igazán. Mert nem megy az olyan könnyen. Igen, persze, fog halványulni az idő múltával, mint ahogy a fájdalom is csitul. De nem gyors az. Nem bizony. Ülök, hallgatom Leadbellyt, lesek ki a fejemből … és most megint érzem, hogy hiányzik. Először azt gondoltam, hogy nem irom le. De magammal tennék rosszat. Mindig is jobb volt, ha kiirtam magamból. Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek … Aztán vagy olvassa ezeket majd egyszer valaki, vagy soha … Nem az a lényeg. Hanem az, hogy leirhassam, hogy kiirhassam magamból. Aztán majd elolvasom, kijavitom, ha van benne elütés … nem szeretem, ha marad. Ha az ember csinál valamit, igyekezzen tisztességesen elvégezni a dolgát.
Jó lenne, ha már nem hiányozna. És ha már nem szeretném. De az még arrébb lesz … Na, majd az is eljön egyszer. Csak türelem kell hozzá.
Jó éjszakát.
Csak visszajöttem még egy gondolatra … Micsoda fura vigaszokat talál magának néha az ember lelke … Most az jutott eszembe, hogy igy már nem kell azon aggódnom, hogy mi lesz vele, ha egyszer meghalok. Mert nagyon sokat aggódtam ezen.
Remélem, minél hamarább talál magának valakit. Aki hozzávaló. És aki vigyáz majd rá. És akivel boldog lesz.