mától szabad vagyok
az álomban
megint az a két ház. a régi és az új
(miért csinál az agyam egy új házat? hisz nincs is új ház)
hasonlóak voltak.
ott volt anyám, apám, nagyapám. a gyerek.
megint a konyha akasztott ki
főzni akartam, el is kezdtem. gulyáslevest. valami nagy bográcsféle lábasban
tettem volna bele a fűszereket, de nem találtam sehol köménymagot
elmentem a másik házba is
egyik konyha sem volt rendben. kupleráj mindenhol
olyan rendetlenség, ami fáj a szememnek, fáj az agyamnak
és persze át sem látható
minek kellett az edények egy részét, minden rendszer nélkül, átvinni a másik ház konyhájába?
érthetetlen. bosszantó.
aztán jött az a pasi. valós ember, de semmi köze már hozzám sok éve
mintha ő is rendezkedni akart volna. nagyképű volt, nagy mellényű, mint a valóságban régen
(emlékszem a likőrös epizódra. mintha arról lett volna szó, hogy ki milyen likőrt szeret. én mondtam, hogy azt a csokilikőrt, amit magam csinálok. ő meg mosolyogva mondta, hogy azért van annál jobb és egy nagyon drága likőr nevét említette. én csak hallomásból ismertem. meg is mondtam neki, hogy azt én soha nem engedhettem meg magamnak. és akkor volt egy röpke aha élménye… rádöbbent, hogy bár képzettségünk az én irányomba billen, de az anyagi helyzete sokkal jobb, mint az enyém. és neki ez addig természetes volt …)
megint kezdtem pakolni a konyhákban. hol itt, hol ott. szaladgáltam a két konyha között és próbáltam valami rendet tenni mindkettőben
de nem sikerült, mert egy konyha berendezését nem lehet probléma nélkül két konyhában elosztani. mindkettő hiányos lesz.
dühömben elkezdtem sírni és azt mondogattam magamban, hogy haza akarok menni a régi házba
aztán már a gyerek is ezt mondta és sírt velem
na itt szerencsére felébredtem
mit jelent a két konyha, mindkettő hiányos felszereléssel?
mit jelent a két ház, ami hasonló ugyan, de mégsem teljesen?
na majd rájövök, hogy nekem ez mit jelent …
mától szabad vagyok.
úgy pakolom a konyhámat, ahogy akarom.
a két ház a múlt. két út a múltban. egy rossz meg egy jó
a régi ház megvan. itt van a lelkemben. mindig is az enyém marad
a konyha meg az életem. most már úgy pakolok benne, ahogy akarok
nem kell alkalmazkodnom senkihez
a kupi az én kupim. a rend az én rendem.
nem másé vagy nem közös.
utólag visszaolvasva még ezek jutottak eszembe:
egy seggel nem lehet két lovat megülni
közös lónak túros a háta
az nem megoldható, hogy a kecske is jól lakjon, meg a káposzta is megmaradjon
ez mind oké. de közülük jelenleg egyik sem illik rám … na mindegy.