Szeretem a nyugdijasokat. Szeretem az időseket. Én se vagyok már fiatal.

Ma munkaszüneti nap van, ugye? Az bizony, mert múlt szombaton ledolgoztam ezt a kibaszott napot. Végre egy reggel pluszban, amikor alhatnék. Nék. Nék. Nék … Feltételes mód.

A szomszéd házban lakó kellemes külsejű, már régen nyugdijas hölgy háromnegyed nyolckor kezdte kinn a sövény nyirását. Valamilyen jó hangzású (kurva hangos) elektromos ketyerével. Az idő jó. Nyitott ablaknál alszom végre. Aludnék. Nék. Nék. Nék …

Ha kimegyek, megölhetem? Olyan tapintatos, hogy az már fáj … -wudu

Ha én is ilyen leszek nyugdijas koromra, nyugodtan fojtson meg valaki -fet

Ha üvöltetem a zenét, azzal csak a közvelen szomszédaimmal baszok ki. Nem érdemlik meg. No akkor füles. Kálmán Imre. Hátha megbékélek. Az idősek tiszteletét minden vallás és világnézet fontosnak tartja.

Elvileg még én is -lol -lol (Ha nem tartanám fontosnak, akkor most kimentem volna és leszedem a fejét -wehe Igy csak blogot irok.) Kivétel, mikor munkaszüneti napon hajnalban sövényt nyirnak.