Milyen szörnyű az élet???
Idáig jutottam:
Úgy gondolom, hogy senkinek sincs joga hozzá, hogy nap mint nap a pszichés diszkomfortját a nyakamba zúdítsa. Azaz állandóan azzal traktáljon, hogy milyen szörnyű az élet és mennyire nincs értelme.
Ha valami konkrét problémája van, természetesen megpróbálok segíteni, ha másban nem, akkor abban, hogy elmondja, mi a konkrét baj és legfeljebb átbeszéljük. Vagyis csorgathatja néha egy kicsit a benne lévő feszültséget. Erre van bennem emberi, érzelmi kapacitás.
De arra nincs, hogy rendszeresen, órákig azt hallgassam, hogy milyen szörnyű az élet. És minimum helyeseljek, mert nehogy azt érezze már, hogy én néha merem jobban érezni magamat.
Senkinek nincs joga ahhoz, hogy megpróbálja aláásni az én életkedvemet.