nagy, szomorú szemek
valamikor huszonéves koromban valahonnan szereztem egy szines nyomatot. olyan halvány emlékem van, mintha apám hozta volna nekem. egy rajzolt/festett kölyökkutya volt rajta, egy csupasz téglafal és drótháló határolta sarokban. hatalmas szemekkel, amiben a világ minden fájdalma és magányossága benne volt. nyakörv és póráz helyett egy madzag volt a nyakába kötve.
kitettem a szobám falára. bár akárhányszor ránéztem, mindig sírni támadt kedvem.
soha nem tudtam meg, ki volt az alkotó. nem volt szignálva.
teltek az évek. a kiskutya képe sok mindennel együtt odalett. apám is, aki még valamiért be is kereteztette.
*
nem is olyan régen konkrétan szinészre kerestem a neten filmeket. Christoph Waltz filmjeit. elraktam a linkeket, hogy majd alkalomadtán megnézem.
ma következett a Nagy szemek.
https://port.hu/adatlap/film/tv/nagy-szemek-big-eyes/movie-144339
a Netflixen talán elérhető: „Az életrajzi film Margaret Keane amerikai festőnő életének történetét dolgozza fel, aki hatalmas őzikeszemű gyerekeket ábrázoló pop-art festményeiről ismert.”
azt a szomorú szemű kiskutyát is ő festette. legalább már tudom. Margaret Keane, 93 éves.