Ne mondd azt, hogy nekem má’ nem lehet
Az utóbbi két hónapban meg kellett próbálnom sok mindent. Leginkább változásokat túlélni. És a nem-ragaszkodást gyakorolni. A lelkem azt érezte, hogy ezt még a legbensőbb baráti körömben is meg kell próbálnom. Igen, BogárEmberre értem. Nem igazán volt se kedvem, se erőm fellépni a net olyan részére, ahol elérhettem volna. De persze meg tudtam volna tenni. Valami nem engedett… Ki kellett próbálnom, hogy én, magam, saját akaratból bírom-e nélküle. Nem olyan helyzetben, mint már eddig sokszor, amikor tőlem független okok miatt veszett el a kapcsolatunk. Amit minden esetben meg is szenvedtem kegyetlenül. Hanem most magam miatt.
Egyszer, valamikor a télen azt mondta: „Én nem leszek mindig itt veled”, és ezt arra értette, hogy akkor is lesz élet, akkor is bírnom kell, sőt nemcsak bírnom, hanem élvezni az Életet. És Élni. Amikor ő nem lesz velem.
Nem volt nekem szimpatikus, hogy egyszer az Élet kényszerítsen ebbe. Muszáj volt kipróbálnom saját akaratból.
Igen, már képes vagyok rá. A nem-ragaszkodás akár rá is érvényes lehet. Bármennyire is szeretem. És már azt is kezdem érteni, hogy magamra is az lehet. Remélem, hogy még nem mostanában. De nem tudhatom, hogy mikor.
A három Lin-csi könyv is épp ezen az úton vezetett és vezet még most is. Most kezdtem a harmadikat. Igen, épp ilyen sorrendben kell olvasni. Először a reggeli beszélgetések, aztán az ifjú Lin-csi vándorlásai, majd a feljegyzések Lin-csiről. Ennek a harmadik résznek az eleje leginkább a mostani életünk végéről, az átmenetről szól, azaz a halálról. Amiből Lin-csi szerint kettő is van. Egy külső, ami időnként ki-kiharap belőlünk egy-egy darabot, de van egy belső halál is, ami belülről pusztítja az embert. És amikor ez a két halál találkozik, az jelenti ennek a reinkarnációnak a végét, az átmenetet.
Milyen muris … nem úgy fogalmaztam, hogy az életünk vége. Eddig mindig ezt mondtam volna. BogárEmber sok mindent meg tudott velem az évek során értetni. Szerencsére. Pedig már nem vagyok fiatal. Megmaradhattam volna abban a statikus életszemléletben, amiben mindig is éltem. Neki köszönhetem, hogy ezt megúsztam.
Amig ebben a formában létezem, képes leszek a változásra. A rugalmasságra. Az új dolgok megismerésére. Örömteli felfedezés.
Én, aki mindig is utáltam a számítógépes játékokat, „vén” fejjel tudtam két hónap alatt egy igen jó gamer lenni. (A gépben alaplapi integrált videokártya van. De szükség esetén bármikor vehetek bele egy Nvidia Geforce gamer kártyát … Ha igy haladunk, még talán arra is szükség lesz ebben a létformámban?? Na basszus …. -lol )
Most, hogy copy-pasttal rakom be a szmájlikat, – van itt egy magánjellegű oldal, odagyűjtöm a linkjeit – és a kezemben van egy „új” egér, amit ingyen kaptam a Tomitól, mert használt volt és ez ugyan még madzagos, de már lézeres, és olyan gyors, hogy pár napja azt mondta a lányom, hogy „baszd meg anya a kurva gyors egeredet ….” – tudni kell, hogy ő a sajátját mindig is a leggyorsabbra vette … ja kérem, fiatal és szereti a gyorsaságot … én meg a magam hagyományos egereit mindig direkt lassítottam, de valamiért ezt a lézeres miki mauszt nem volt kedvem visszafogni … képes voltam megtanulni egy háromszor gyorsabb egeret használni.
És most poszt írás közben már a fejemen a fejhallgató. Hónapok óta nem hallgattam zenét. Még ezt a gépet sem próbáltam ki, hogy szól fülessel. Jól. Bródy Nyugger dal. Körülbelül egy hónapja találtam véletlenül. Érdemes megnézni és a szövegre is odafigyelni. Bródy tizenkét évvel öregebb nálam. És most is képes új és jó dolgokat csinálni.
Ha a jelenlegi földi létünk utolsó harmadát nem egy világtragédiának fogjuk fel és nem azon sírunk, hogy jaj, a kurva életbe, megöregedem és ez milyen borzasztó, mert ez a baj és az a baj és itt fáj, meg ott fáj, hanem el tudunk például gyönyörködni egy sosem látott papagáj szépségében, mint Lin-csi szerzetesei, úgy, hogy még a „bús filozófiáról” is meg tudtak feledkezni … az nagyon jó dolog.
Igen. Most már leszek. A tegnapi este nagyon jól esett.