lájk-sztrájk

megint egy blog, amihez lenne véleményem. mint már pár napja is leírtam, egyre szaporodnak.

(ne keresd azt a blogom, töröltem, ahogy máskor is szoktam. nem tartom magam írónak és nem hiszem azt, hogy az itt rögzített gondolataim örökérvényű értékességek lennének, így mindig mennek a levesbe)

nem tudom, hogy miért egyre több az ilyen blog.
ennyire zárkózott lenne az ember?
ennyire nem kiváncsi mások véleményére?
ennyire túlbecsüli magát, hogy a csapat többi tagjának reakciója lényegtelen számára?
ennyire fél a kritikától?
ennyire retteg, hogy a hozzászólók nem olyat írnak, ami neki tetszik és simogatni fogja a kicsi lelkét?
ennyire nem akarja, hogy „széttrollkodják” a blogját?
ennyire érdektelen vagy gyáva?

mert ha ebből bármi is igaz, akkor el kellene gondolkodnia rajta, hogy felnőtt-e már eléggé a BDSM-hez. mert a BDSM nem igazán az intelligens emberek játéka, hanem a személyiségükben éretteké.

tudjátok, hogyan érik az alma. először zöld, aztán kezd sárgulni, majd a végén szép mosolygós piros lesz.

nos, az én véleményem szerint a BDSM-hez minimum a sárga színt el kell érni … de a piros még jobb. mert az éretlen zöld almák különösen veszélyeztetettek.

lájk-sztrájkot hirdetek. hiába tetszik egy blog érzelmi világa, hiába értek egyet akár egy szavával is, lájkot nem fog kapni, ha a tulaj lezárja.

csak a nyilvános dicséret kell? az esetleges kritika meg büdi? felnőttetek ti már, kedveskéim? vannak kétségeim.

PS: több, mint 5000 poszt van abban a nyűves Varnyublogban. de minden bejegyzéshez hozzá lehet szólni, akár tizenévre visszamenőleg …
és senki nincs bannolva a hozzászólók közül.

szegény almám. kiváncsi vagyok, hogy még hányan fognak fennakadni rajta

az itteni cím jobb mint az ottani.