Éjszakánként, ha nem vagy itthon, olvasgatok a neten. Most a dominancia és alárendeltség viszonyáról olvastam:
„Annyiszor felmerült a kérdés: ki választ? a Dom vagy a sub?
Nos a dolog mindenképp a kölcsönös szimpátián múlik. Ott kezdödik, hogy beszélgetnek, mint egyenlö felek, és ha müködik a párbeszéd, söt jól megértik egymást és kialakul a vonzalom, akkor egyértelmü lehet mindkét fél számára, hogy van értelme továbblépni. De ebbol még akármi lehet: barátság, akár BDSM kapcsolat, akár normál párkapcsolat, vagy semmi.
De ha egy Dom és egy sub beszélget, megértik egymást és passzolnak az elképzeléseik, megismerik a másik vágyait, akkor elobbutóbb eljön a döntés pillanata.
Az elso lépés mindig a Domé, s általában egy aprócska, jelentéktelennek tünö kérés formájában érkezik, amely valójában parancs, az elsö parancs. Megkéri valamire a subot, a kérés olyan formában érkezik, hogy azt vagy teljesíteni, vagy megtagadni lehet. Itt döl el minden: a Dom már választott; akarja a subot, s akkor tudja meg, hogy viszont elfogadják-e, ha a kérése teljesül. Ez az eldöntendo kérdés valójában mindig ezt jelenti: ‘Akarsz-e a szolgám lenni? ‘
Így a végsó szót az alárendelt fél mondja ki, döntése következményeképp ha engedelmeskedik, szolgál, ha nem, akkor nem fogadja el az irányítást, vagy még dacol az idegen akarat fennhatóságával. Ha szót fogad, az egyfajta beleegyezés: ‘ tégy velem amit jónak látsz, Uram ‘. Ha nem, újra a Dom kezében a döntés, hogy akar-e még próbálkozni, hátha a késöbbiekben kedvezöbbek lesznek a körülmények, vagy feladja, és más után néz.
Összegezve: a végsö döntést a sub hozza meg, de a kérdés rossz, mert nem választásról van szó, hanem elfogadásról.”
Elgondolkodtató, hogy mennyi mindenre rá tudtál venni már, Drága. Pedig hangos szó sem volt. És ezt most nem a sexre értem, hanem a mindennapi életünkre. Kezdve a tyúkokkal való lefekvéstöl, keresztül azon, hogy le tudtam magamban zárni két volt kapcsolatomat – amikröl eddig azt gondoltam, hogy már lezárt dolgok – odáig, hogy épp ma irtam neked, hogy nem sok olyan dolog van a világon, amit nem tennék meg neked, érted. És Te erre azt válaszoltad, hogy tudod és ezért is szeretsz.
Köszönöm, hogy segitesz nekem azzá válni, aki valójában vagyok és aki mindig is szerettem volna lenni. Nöként élni és nem férfiként. És nem füstölögni azon, hogy miért éppen a férfiak személyi száma kezdödik egyessel.
🙂
(aug.13. ma 3 hónapja, hogy velem élsz)