Tudomány, irodalom, érdekességek. Még a pavlovi feltételes refelxek is szóba kerültek. Valamint Madame Cleo lányai.
Pro domo
Pro domo
Saját magáért. Cicero egyik beszédének (P. sua) címéből.
Régen nevetett már annyit, mint ma. Sokszor folyt a könnye. Legtöbbször a nevetéstől.
Később szóba került a másik kedves költője, Heltai. Rájött, hogy nagyon kevés versét ismeri. Mindössze színműveket olvasott az írótól és látott TV-ben. Ennyi. Meg az a patkányos ballada. És a karácsonyi vers. Régen volt egy kedvenc vígjátéka. Beszélt volna arról is, de a másik nem ismerte.
Pótolni kellene azokat a verseket. Ez is kimaradt. Talált egyet a neten. Pro domo.
Tényleg pótolni kellene azt a vers hiányt. Keresett magának Heltai versesköteteket. A másiknak meg azt a színművet az elektronikus könyvtárban. Hátha lesz kedve elolvasni. A Youtube-on talált egy videót. Egy részlet. Ruttkay hangja hirtelen felidézett benne két híres mondatot. Hogyhogy eddig nem emlékezett rá? Hisz oly sokat olvasta.
És már nem volt biztos abban, hogy a másik nem látta, hallotta valahol. Ha nem ebben, akkor egy másik életben … Egy előzőben.
Hogy is mondta Agárdi Péter a megrettent Ziliának?
„Az élet szép. Tenéked magyarázzam?”
Aprócska stílusgyakorlat
Vajon hogy fogalmazzak, hogy a humor megmaradjék, a mondanivalóját magamnak megőrizzem, de publikálható legyen.
Lehet, hogy be kellett volna zárni két napra a spájzba az oroszok mellé? A spájzom kicsike. Hátha egyszer pihenni vágyik?
Igen. Ez a fogalmazás megfelelő. 😉
Anya
Már nincs olyanom. Csak volt. Gyöngyvirág. Mindig azt szedtem neki.
A kör
A rafináltság és a túl egyszerűség az emberi gondolkodás két véglete. Tulajdonképpen egy egyenes vonalon ábrázolható is. De mi van akkor, ha kissé rugalmasabb vagy és egy kört hajlítasz képzeletben abból az egyenes vonalból? Vajon akkor milyen távolság van a két véglet között?
A kép neve Zen kör.
Olyan jó most így lenni. Csak nézem a kört. És béke van bennem.