Párnák és takarók
Írok, írok, aztán mind megy szépen a levesbe.
Nem volt jó este. Lefeküdtem. És tudtam, nagy az esélye, hogy akár reggelig is úgy maradok. Most hajnal fél öt. Felkeltett a természet szava. De még visszafekszem.
Miért pont takarókat és párnákat selejteztem álmomban? Miért megint a régi házban? Miért volt ott apám? És miért volt három feldíszített karácsonyfa is. Amiből kettő mindenképpen kidobásra itéltetett. Senki nem volt, aki segítsen. Egyedül voltam. Mindent magamnak kellett kihordani adagokban a kuka mellé. Még az álomban is olyan jön elő, amiben elfáradok …
Kizárt, hogy azért ébredtem fel, hogy sírjak, ugye?
Hogy is mondják angolul, hogy elfújta a szél? Hát ezt kivételesen tudtam.