Már megint gondolkozam. A Drágám szerint ez a legföbb bajom, hogy állandóan gondolkozok és csak hülyeségek jutnak az eszembe De amin most gondolkoztam, az szerintem nem hülyeség. Kivételesen 🙂

A rettegésen gondolkoztam.

Azon, hogy miért vágyok én a fájdalom elött járó rettegésre. És miért mondom azt, hogy mazo vagyok, mert élvezem a fájdalmat. Hát nem élvezem. És szerintem nincs is olyan ember, aki ténylegesen magát a fájdalmat élvezné. Mert a fájdalom nem jó. A fájdalom fáj. De ez a fájdalom nem egyenlö a mindennapok egyszerü fájdalmaival. Éspadig azért, mert az ember már várja, készül rá ugyan, de felkészülni nem tud. És épp ezért retteg töle. Na, szerintem ebben a rettegésben van a kulcs.

Egy biokémikus valószinüleg lazán meg tudná magyarázni ennek a hormonális okait. Én is olvastam már róla, az endorfinról, az adrenalinról, ami saját szervezetünk által gyártott kábitószer. És aminek a végsö hatása jó.

Ez a rettegés, ami elöre eltölti már az embert, ez a kulcs. Mert ez nem egyenlö a hétköznapi rettegéseinkkel.

Nem egyenlö azzal, hogy lassan már mindenki retteg, mert mindenkit fenyeget a pénztelenség, az egzisztenciális bizonytalanság. És is rettegek ezektöl. És rettegek attól, hogy mivé lesz a gyerekem élete, még attól is rettegek, hogy ha este elmegy szórakozni, nehogy megtámadják, hiába felnött már. És mindannyian félünk, rettegünk a betegségektöl, az öregségtöl, a magánytól, a haláltól ….

És ezek a rettegések már mindennaposak. És nem jók. Mert lassan felörlik az ember lelkét …

A BDSM, ill. az SM elöre vetitett rettegése viszont jó. Mert tudja az ember, hogy fél, retteg, fájni fog, szenvedni fog, de a végén valami mérhetetlen öröm és kielégülés tölti el.

Na, ezt neveztem én el most magamban pozitiv rettegésnek 😀