Shakespeare
Iskolás koromban néhány müve kötelezö olvasmány volt. Végigszenvedtem, mert kellett. De – bár mindig szerettem olvasni – soha nem okozott egy csöppnyi élvezetet sem. Akkor ugy fogalmaztam meg magamnak, hogy tele van tragédiákkal. És a nyelvezete sem tetszett.
Akkoriban nagyon sok szinházi közvetitést adott a televizió. A drámáit is sokszor láttam, mert – egy csatorna lévén még akkor – nem volt választási lehetöség. De szinházi elöadásként sem tetszettek…
Egy kivételével. Ez volt a Makrancos hölgy. Sokszor láttam, szinházban, filmen,mindig tetszett. Nem gondolkodtam rajta, hogy miért. Igaz, hogy kissé zavart a végén, ahogy Kata lényegében behódolt az általam kissé nagyképünek tartott férjének. Valahogy sértette a nöi (lányos) önérzetemet. De valamiért ezen tulsiklottam. És örültem, hogy boldogan éltek.
Aztán évekig, évtizedekig eszembe se jutott ez a vigjáték. Ma – mikor éppen Rómeóról és Júliáról beszélgettem valakivel – ma döbbentem rá, hogy Shakespeare egy BDSM kapcsolatot mesélt el a müvében….
Ugyan mióta foglalkoztatott ez a dolog, s BDSM engem tudat alatt?????