(lat., a. m. a rózsa alatt), képletesen és közmondáskép a. m. bizalmasan vagy titoktartás mellett, p. közölni alamit valakivel. Már az ókorban a rózsa a hallgatás jelképe volt. A régi vagy modern mese szerint a szerelem istene egy szép rózsát ajándékozott a hallgatás istenének, Harpokratesnek. Amor azért adta e virágot a hallgatási istenének, hogy ne födözze fel Venus titkos beszédeit és tetteit. Innen ered a szokás, hogy a víg lakomákon az asztal fölébe rózsákat függesztenek. Ez a rózsa bátorítja őket, hogy beszédeiket nem fogják dobra ütni.

Pallas Nagylexikon

(Forrás)

[…]
„Kézcsókom, asszonyom” – mondja a férfi.
„Jöjjön utánam, uram. Rózsa vagyok.” – felakasztja a férfi kabátját az előszobában.
Bemennek a hálószobába …

Kissé furcsa ez a férfi … nézegeti őt, nem úgy, mint más, aki ilyenkor már ölelné és markolná a mellét … Rózsa leül az ágyra.

„Mit szeretne csinálni velem, Uram?”

(2011.05.24.)