Valaki, aki beengedett az életébe, a fájdalmába, az őszinteségébe … egy videoblogban, ahol láthatom, hallhatom. És amit még egy ideig valószinűleg nem tudok teljes figyelemmel nézni-hallgatni … Ő viszont ezt megérdemelné. Ezért még nem nézem.

De majdcsak …

Ez a 17 éves „kamasz”, akinek döbbenetes élete volt gyerekkorától. És ezért fiatal kora ellenére valahol megérti a lelkem fájdalmát … Van egy másik blogja a Blogolon. Ott olyan ő, mint én. Nyitja, irja, törli … majd újranyitja. Tegnap késő este csak azért mentem fel, mert láttam, hogy fenn van. És ha vele beszélgetek, röpködnek néha a mosolygó, röhögő smiley-k, de szerintem tökéletesen tudja, hogy néha mennyi könny van a virtuális nevetés mögött. Mert valahogy ő is igy lehet vele. Még azt is megértette, amikor éjfél körül csak annyival köszöntem el tőle, hogy megyek, mert ma csak eddig birtam, holnap talán már tovább …

Köszönöm. Cumpika.